vereses magok, azt is akor vetik, it a’ mezőn vetik, mert sok van, ot a’ kertben vethetni, olyan magos valamint a’ tőrőkbuza, a’ levele épen olyan, igen ritkán kel vetni, kűldők még Ugorka magot, a’ mikor szokták, ezt is olyankor kel vetni, az idevalo nem olyan vad mint nálunk, nem tsipkés, hanem sima, mind igen hoszu, mind vastag, ’s egésséges, it a’ tsets szopo gyermekek azal élnek nyárba, a’ magok kőzőt találkoznak gyűrüben valo vagy petsét nyomo kővek, azután küldők ugyan a’ magok közöt három kigyo nyelvet, a’ mely igen nagy ráritás Máltha Szigetiből hozák, tsak el hiszem hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom, az egyiket Angyom Aszszonynak, a’ kettejét a’ két Hugomnak, légyetek okosak valamint a’ Kigyok, és egyűgyűek valamint a’ Galambok.
Azt irja Őtsém Uram, hogy irigyelve olvasta, mitsoda szép metzetlen Lovak vannak it, bizony nem tsak irigyelni, hanem tsudálni azoknak szépségeket, a’ melyeket a’ Kép iro le nem irhatná, sok Ország béli szép Lovakat láttam, de egy sem hasonlit ezekhez, mert ugyan őrőmel, aviditásal és tsudálva nézheti az ember őket, és imádhatya Teremtőjeket, mert ezek mind ama filagra munkák a’ tőbbihez képest, de meg hogy tanityák it azokat a’ nagy jámborságra, szelidségre, a’ nagy gravitásra, hogy mikor valamely pompás alkalmatoságal látya az ember azokot a’ drágán fel őltoztetet lovakot, a’ kik nagy tsendességgel hordozák nagy fejü Urakot, ők az olyan nagy tsendeségű Lovakot szeretik, ki a’ pompákban, ha valamely paripa meg tálálná magát nyeriteni, a’ bizonyos minden betsűletit el vesztené, soha tőbbé pompára nem vinnék, mert a’ Török utállya a’ lo nyeritést, kivált maga alat, talám ugyan azért nem is nyeritnek itt a’ Lovak, hát még Őtsém Uram, miképen látnak it a’ Nagy Urak istaloiban az Lovakhoz, azt tsak a’ hiheti el a’ ki látta mitsoda nagy kényeztetésel, mitsoda szorgalmatoságal, mitsoda nagy tisztaságal bánnak it vélek, hogy az ugyan bálványozás, azért mondgyák a’ Franciák, hogy it vagyon a’ Lovak paraditsomja, és az Aszszonyok Pokla.
Őtsém Uram leheté olyanak, a’ kinek tsak egy pénz árra esze légyen, olyan absurdus okát adni annak hogy miért nem nyeritnek it a’ lovak,
(I. Misszilis levelek: 321)