az Alexandriai, Cyreniai, Ciliciai, az Asiai sidoknak, ezekböl a synagogakbol valo sidok vetekedvén szent Istvánal. nem álhatának ellene a szent Léleknek. a ki benne szollot, akor alatomban meg tsinált férfiakot küldének. a kik bizonyitának, hogy hallották volna ötet szollani Mojses, és az Isten ellen, fel indítták tehát a népet. és az írás tudokot, reája rohanának, és a tanácsba vivék, és hamís bizonyságokot allítának ellene, akik mondák. hogy szüntelen beszéllene a szent hely, és a törvény ellen, és azt is hallották volna tölle. hogy az a Názarethi Jésus le rontaná atemplomot. és meg változtatná a Mojses parantsalatit.
Mind azok, akík atanátsban valának, reája fügesztvén szemeket, álmélkodásal láták hogy az ö ortzája fényes volt, valamint egy Angyalé, Akoron kaifás afö pap. aki elsö volt agyülésben, kérdé töle, hogy ha igaz volnaé. amit mondanának felölle, szent István. a maga menttségire hoszu beszédet kezdet elö. a melyben meg mutatá rövideden a sidok historiáját, Ábrahámtol fogvást Dávid királyig, Mojsesröl ditséretel, és tiszteletel beszéle, hogy meg mutatná vádloínak, hogy hamisan vádolnak, hogy Mojses ellen káromkodot volna, de meg azt is meg mutatá. hogy a sídok. mindenkor engedetlenek valának Mojseshez, El nem felejté az igéretet. amelyet az Isten tett volt Mojses által, hogy olyan profétát küldene nékik a mitsodás ö volna, akínek engedelmeskedni kel, a törvényhez nagy ditséretel lön, noha azal vádolák, hogy azt el akarná rontani. azt
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 510)