dragmát kére költtsön, Cyprosnak, a feleséginek kezeségire. aki addig kisérte vala ötet.

Agrippa olosz ország szélyire érkezvén onnét egy levelet ira Tibériusnak. aki akoron Capré szigetiben volt, hogy udvarlására jöt volna. és hogy ö neki ajánlya szolgálattyát, és kéri azon a Császárt, hogy engedgye meg, had mehesen udvarlására, Tiberius válaszola néki, hogy örül el érkezésin., és hogy kedvesen látná, a mint hogy jól ís fogadá. de más nap Tiberius a Capito levelét vévé, amelyben tudtára adá acsászárnak. hogy Agrippa. judéábol el szököt, hogy meg ne fizesse a három száz [három-száz] ezer dragmát, amelyel a Császár ládájába tartozik. Tiberius ezen ahiren meg haragudván. meg parantsolá hogy hozája ne botsásák Agrippát, míg meg nem fizeti azt a sumát, Agrippa pedig meg nem ütközék. ezen a meg esésen, hanem Antoniahoz folyamodék, a Drusus feleségihez. aki néki költsön ada anyira valot. hogy meg fizetheté adoságát, és ismét Tiberius kegyelmeségiben vevé, az után egy samaritánusra talála, aki önéki költsön, egy millium dragmát ada, és abbol Antoniát meg fizeté, és költtségire is marada,

Tiberiusnak maradot volt. Drusustol egy kis fiatskája, azt is Tiberiusnak hitták, a császár, azt a kis fiát, Agrippa gond viselése alá adá, hogy viselné gondgyát. és lenne mindenkoron véle, Ágrippa pedig nagyob hajlandoságot mutata az Antonia kis unokájához kájushoz. a kit akoron mindenek szerették, kájus is baráttságát mutatá hozája, ugy történék egy kor, hogy kájus, és Agrippa. szekéren sétálni menének, Agrippa hizelkedésböl mondá kájusnak. hogy kivánna látni azt az idöt a melyben. az öreg Tibérius nékie hagyná a helyét, és ugy boldogá lenne az egész világ, a mi Tiberiust, a Drusus fiát illeti, azt el lehet veszteni.

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 538)


Előző oldal | Következő oldal