mit mondhatz te ollyan ember ellen akinek rabja voltál, és fel szabaditot,? Eutikus elé beszéllé a Császárnak, az Agrippa beszédit. melyeket mondot volt a szekérben kájusnak, a császár ezeknek. hitelt ada. annál is hamaréb, hogy látná Agríppát nagyob szorgalmatoságot mutatni kajushoz. mint sem az ifiu Tiberiushoz, erre valo nézve. nem visgálván továbrá a dolgot, parantsolá Macronak. atest örzök kapitányának. ted lántzra ezt az embert, meg nem nevezvén hogy kit, macron nem gondolhatván azt hogy Agrippa volna az az ember, meg várá hogy a Császár a theátrumbol ki menyen, de a Császár még is látván Agripát. mondá Macronak, nem parantsoltam valaé meg. hogy lántzra ted ezt az embert, macron. kérdé ki volna az az ember, a Császár felelé, hogy Ágrippát.
Ez a nyomorult fejdelem hejában kezde könyörögni Tiberiusnak, mivel azonal lántzot tevének. az ö bársony palástyára. és atöb sok rabok közi tevék kik a csaszár kastéllya elöt valának, a keserüség egészen le nyomván, egy fának a tövire le heveredék, azonal egy bagoly az ágára szálla. egy német rab ezt látván, hozája mene. és mondá néki, ez a madár jelenti ate rosz állapotodnak jóra valo változását, de arra vigyáz. hogy ha még egy szer olyan madarat fogsz látni a fejed felet, továb nem élsz öt napnál, Agrippa ezt tsak meg neveté, mind azon áltál ebé tellyesedék. a mint meg fogjuk latni.
Az igen nagy melegek, és az ö nagy keserüségben valo léte. igen nagy szomjuságot okozának néki, kájusnak egy rabjátol innya kérvén a ki ót vitte el avizet., a rab innya ada néki, olyan nagy tisztelettel., mint ha szabadságban let volna, Agrippa. igen jó neven vevé azt az
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 540)