a melyek tsudálatosoknak láttzának, és olyan jövendöléseket is. a melyeken a pogányok álmélkodának, ugy anyira hogy az Apostolokhoz hasonlitták. söt még a kristushoz is. az ördög elöre el látván avilágon valo birodalmának tsak rövid idö alat valo el pusztulását, nem támaszta soha, se több, se veszedelmeseb tsalárdokot mint ezekben az idökben, de az Isten meg nem engedé. hogy a tévelygésre vegyék az választattakot, se hogy meg tántorittsák a hiveknek hiteket, el veszté atsalárdokot, szájának leheletével, és tsak azokot hiteték el, akiknek arra kedvek volt, és akik nem akarák valoságal meg vísgálni a tsalárdok magok viselésit, és tanitásit, Az Évangyéliumnak fényesége, az kristus Jesus tudományának tisztasága, az ö Isteni élete, az Apostoloknak böltseségel valo tanitási, a mely tudományt. ök nem a tanulásal, se nem az elmélkedésel szerzették volt magoknak, és az ö tsudatételeknek ereje, meg némitták azokot a tsalárdokot, és meg szégyenitték azokot, kik nékik hitelt adának.
Apollonius, Thyan városábol valo volt kappadociában, mind régi, mind gazdág famíliábol valo volt, elméje nagy volt, és igen emlékezö, ékesen szólló, és oly igen szép., hogy mindenek gyönyörüségel nézték, tizen négy esztendös korában thársis varosában küldék hogy ót Rhetoríkát tanullyon, de a philosophíára adván magát. a pithagorás vallását választá és tizen hat esztendös korában azt gyakorolá az állatok husát enni el hagyá, tsak füvet, és kerti vetemént ett, a bor italt rosznak nem tartá. de maga nem ivék, mert meg háborittya az elmének tsendeségit. mezit láb járt., len
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 546)