a mi lelkünk üsmérete ellen, mi lészünk elsö áldozati annak az uj Istenségnek, akit ami templomunkba akarják helyheztetni.
Petronius haragal felelé ezeket nékik. Hát azt gondollyátoké hogy én a Császár parantsolattya ellen tselekeszem ezekben, ha adolog az én hatalmomba állana, ugy még is. valamely okal mondhatnátok nékem azt amit mondotok, de azt tudgyátok hogy nékem engedelmeskednem kel, valamint nektek is. Ha azt tartod, felelék a sidok, hogy tartozol engedelmeskedni a császárnak. enged meg, hogy mi is azt tarttsuk, hogy tartozunk engedelmeskedni az Istennek, és törvényünknek, mind egyike, mind a másika, méltó a tiszteletre, nintsen olyan veszedelem, a melyre ne tegyük magunkot. azon kettöért, reméllyük hogy az Isten meg halgatván kiáltásinkot, és vigyázván a maga tiszteletire, gondunkot tudgya nékünk viselni, és meg oltalmazni a templomához valo tiszteletet, az egész nép az után el oszlék, petronius pedig, hogy jobban meg üsmerhese. a tartománynak miben valo állapottyát, és a sidoknak erejit, egy néhány jó akarojival Tiberiádes városaban mene. a mely város Agrippáé volt. ahadát pedig ptolemaidában hagyá, ot lévén az eleit a sidoknak magához hivatá, és a nagy számu nép is eleibe mene, ót elejekben adá aveszedelmet a melyre tennék magokot. ha a Császárnak nem engedelmeskednek, azután a kájus fenyegetésit. a Romaiak hatalmát. és mind ezek után. egyebet töllök nem kiván, hanem azt. a mit mindnyájan atöb jobbágyi a Csaszárnak. már meg tselekedték volna. az ö feleletek tsak avolt, hogy petroniust arra kénszeritték, hogy a törvényeket meg akarván ferteztetni,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 580)