öket az utolso kénszeritésre ne tegye, Hát én nem tartozomé magam is engedelmeskednem atörvénynek, és a fejdelemnek.; mondá petronius, és én azt meg szeghetemé. életem el vesztése nélkül? de söt még az én halálom sem ment meg titeket attol, hogy azt ne tselekedgye veletek a mit akar. Erre a sidok.fel kiálták, hogy nem volna olyan halál. amelyet elne szenvedgyék törvények meg tartásáért, El végeztéteké tehát magatokban. mondá Petronius. hogy a CSászár ellen hadakozatok? Mi minden nap áldozatot teszünk két szer felelének a CSászárért, és a Romai népért. de ha szándékját végben akarja vinni hogy a képit a templomunkba tegye, fejit vegye elsöben minden sidonak, mi fegyvert nem fogunk, az erö ellen. erövel nem állunk,: hanem meg hadgyuk magunkot öletni, és erre mindnyájan a földre esének, hogy meg öletessenek.
Petronius ezeket látván meg esék a szive rajtok, és a midön viszá tért volna amaga házában, Aristobolus. az Agrippa atyafia, Helcías. és más több királyi vérböl valo fejdelmek, a fö renden [fö-renden] lévö sidokal. hozája menének, és arra kénszeritték hogy ne vetné kéttségbe anépet, hanem engedné meg nékik. hogy had külgyenek követeket a császárhoz., vagy is irjon maga. tudtára adván hogy a sidok készebek minyájan inkáb meg halni, mint a képit el szenvedni templomokba, talám a csaszár ezeket az okokot tekéntetbe veszi, és meg visgálya hogy mi következhetik abbol, de ha szinte mind ezek után is. a császár tellyeségel akarná szándékját végben vitetni, a követek viszá térések után is ideje leszen a hadakozást el kezdeni. Petronius tanátsot tarta erröl a dologrol, és örömel látá hogy azok a kik mindgyárt eleinte a hadakozás
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 581)