mellet voltak, meg tsendesettenek. és atöbbivel az kegyeségre hajolnak, El tekellé tehát magában, hogy maga irna a császárnak, noha elöre látá aveszedelmet a melyre magát tenné, meg tiltá tehat a sidoknak hogy követeket küldgyenek kájushoz, A császárnak azt meg nem irá hogy a sidok mint ellenzenék parantsolattyát, és hogy mitsoda nagy akadályokot tésznek, néki engedelmeskedni ebben a dologban., hanem akoron tsak azt irá neki hogy még a képit a templomban nem tehették, mert ahoz idö kivántatik hogy el készüllyön, a sidokot pedig nem mérték most arra kénszeriteni, ne hogy a földi munkájokot el hagyván, a föld pusztán maradgyon. és az adot meg ne fizethesék, és hogy a szükség, sok számu tolvajokot támasztana, A mi a sidokot illeti. függöben hagyá elméjeket. és a földi munkájokra küldé öket, semit töllök meg nem tagada, se semit nékik meg nem igére ebben a dologban. a mester embereket pedig a kik a képen dolgoztanak. nem hogy sietette volna, hanem még azt izené nékik. hogy elegendö idöt adgyanak magoknak amunkára, és amely munka. olyan légyen. a melyhez hasonlo ne találkozék.
Petronius siettségel el küldé Romában. a Császárnak szólló levelét, más leveleket is külde jó akaroinak, kérvén öket arra hogy tsendesitsék meg a Császár haragját., és igyekezenek azon. hogy ne vigye olyan mód nélkül valora adolgot. és ne tegye a sidokot
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 582)