akéttségben valo esésre, De Petronius akár mely mértékleteségel. irais. és akár mint igyekezék is azon hogy haragra ne indittsa kájust, mind azon. altal a levele oly igen fel gerjeszté ezt akegyetlen fejdelmet, hogy mennél továb olvasá alevelet, a méreg annál inkáb fel gyulada benne., alig végezé el az olvasást., hogy ki tettzék sok jelekböl. hogy petronius magára várhattya. az engedetlenségért valo büntetést. mind azon altal. el fedezé haragját. amég boszut alhatna veszedelem nélkül, mivel tartot az ollyan Gubernatoroktol, a kik sok hadaknak parantsoltanak, valamint a syriai Gubernátorok, és a kik zenebonát indithattak atartományokban kevés idö mulva azt iratá petroniusnak, hogy ditsérné okoságát., de azt hagya nékí, hogy minden idö halasztás nélkül. akepit a templomba tenné. Agrippa ezen közben bé mene a császárhoz köszönteni szokása szerént, nem tudván semit is a petronius levele iránt. se az annak elötte valo dolgokban., mindgyárt meg üsméré a kájus rendeletlen keze mutogatásirol, és az el fordult szemeiröl hogy haragban volna, De ami leg inkáb az elméjit kezdé haborgatni. ahogy, kájus a szemeit el nem vevé rolla, azonal. nagy és kitsid tselekedetit kezdé visgalni, hogy meg láthasa miben bánthatta volna meg, de semiben magát vétkesnek nem találván. egy kevesé meg bátorodék, és noha egy nehány izben akará kájustol meg kérdeni neheztelésinek okát, de magát meg tartoztatá. nehogy kérdésivel még nagyobra ne ingerellye, kájus által látvan az Agrippa gondolattyát., mivel senki a gondolatokot nem visgálhatta jobban nálánál, Akarnád tudni, mondá néki kájus. haragomnak okát, mindgyárt meg mondom, A te

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 583)


Előző oldal | Következő oldal