mivel még Agrippa is. a kit én bé töltöttem anyi jokal, és tiszteletel, nem halhatá a szándékomot hogy a képemet Templomokban tegyék. ájulás nélkül. az Agrippa levelét olvasván eleinte mindgyárt haragra indula azért. hogy ez a fejdelem ellent tartana olyan dologban. a melyet ö oly erösen ohajttya, mind azon által a levelben fel tett okokra valo nézve meg tsendesedék, némelykor kárhoztatni kezdé magában Agrippát azért, hogy miért fogná párttyát egy olyan népnek. aki ellensége volna az ö Istenséginek, némelykor meg ditséré az ö bátor szivét, a ki, ki mondatta véle szabadságal gondolatit. azt pedíg az ö nemesi vérinek tulajdonittá. helyesen.

Agrippa nem vevé válaszát a Csaszárnak. de a sok volt, hogy kájus meg nem érezteté véle haragjának sulyát, Agrippa tehát a Császárt magához hivá vendegségre, avendégség. nagy pompával. és böségel mene végben. kájusnak az igen tettzék, a jó lakás, és az italközben mondá néki, hogy az igen kevés volna, amit eddig azö szolgálattyáért, és hüségiért tett véle, de még azokhoz nagyobakot is akarna tenni. hogy ötet szerentsésé boldogá tegye. Agrippa felelé. hogy a haszon keresésnek nem volt része. az ö néki tet szolgálattyában,: Hogy hajlandoságbol. kötelezte magát hozája; Hogy ha pedig mind azok ajók amelyekel ötet bé töltötte. kevesek volnának a császári Méltosághoz, azok ajók igen felyeb haladgyák mind azt, a mit valaha mért volna reménleni, kájus ezeket tsak udvarí szoknak.tartván. arra sürgeté Agrippát. hogy kérne valamit tölle. Agrippa akoron mondá, Uram annyi

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 586)


Előző oldal | Következő oldal