a töbi azt tselekeszik. és ti jobban szeretitek egy olyat imadni,. akit még meg sem nevezhetitek,? akoron. fel emelvén kezeit. az ég felé, olyan káromlást monda a melyet philo nem mérte le irni.
Az Alexandriai követek is jelen lévén, azt gondolák látván hogy kájus mint fogadá a sidó követeket, hogy meg nyerték pereket. el sem titkolák örömöket. és kájusra adák minden Istenségeknek neveket, a mely tettzék nékie, és hogy hová továb a sidokra ingerellyék a Császárt. egy Isidor nevü. a követek közül. mondá. Uram, még inkáb irtoznál a sidoktol, ha tudnád mint gyülölnek tégedet, mivel tsak ök egyedül nem tettek áldozatot egéségedért, amidön azt minden népek meg tselekedték. ezekre. a sido követek fel kiálták, hogy atiszta káromlás volna,: hogy három leg nagyob áldozatot tettek Istennek a szerentséjiért, Elhiszem mondá kájus hogy áldoztatok, de más Istennek, és mitsoda tiszteletemre lett a nékem, mivel nem énnekem áldoztatok, Ezekért az irtoztato szokért. az egész testünk reszkete. mondá philon, és az ábrázatinkon meg láthatták indulatinkot.
Azonban pedig kájus házrol. házra futkos vala, el járta a férfiaknak, és az aszonyoknak valo házakot. meg visgálta a felsö és az also palotákot, és ha valami fogyatkozást látot. arra parantsolatot adot, a sidó követek pedig kénszeritetének mindenüt utánna járni., a kiket mindenek nevették és tsufolták, az után a Császár a sidokhoz fordula és mint ha valamely nagy okos kérdést tet volna töllök, azt kérdé, Miért nem esztek diszno hust.? mind azok akik jelen valának,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 592)