fogatek, és Anileusnak küldék. a ki igen méltatlanul bánván véle, az után viszá botsátá, Mitridátes igen meg boszonkodék azon hogy Anileus olyan roszul bánt volna véle. és a felesége még jobban fel inditván ötet, meg más hadat gyüjte, Anileus ellene mene, véle meg hartzola. de meg vereték, és viszá kelleték térni, mind azon által. még egy darab ideig oltalmazá magát. mind addig valamég a Babyloniaiak akik gyülölték. a szigetyit éttzaka meg vevék. magát meg ölék minden embereivel együt.
Ámbár a Babyloniai sidoknak nem volt is részek. amiket a két atyafiak tselekedtenek. mind azon által a Babiloniaiak roszul bánának vélek. ugy anyira. hogy nem lévén anyira valo erejek hogy ellenek álhasanak. se elegendö békeséges türések hogy el szenvedgyék, séléuciában menének a Tigris mellé. ezt avárost. seleucus Nicanor epitette volt, a melyet görögök és syriaiak lakták, és ez a két nemzet. két részre volt oszolva. és avárosban szüntelen valo meg hasonlás volt., a sidok a syríaiak részére állának. és erösebé tevék, a görögök azon valának hogy el válaszák egymástol, de véghez nem vihetek. hat esztendö mulva, ök magok is meg egyezének a syriaiakal, egy szers mind a sidokot meg ölék, többet ötven ezernél, a kik meg maradhatának Ctesíphonba szaladának, gondolván hogy ót meg maradhatnának, mivel a párthusok kiralya, ót szokta vala atelet tölteni
De ót sem maradhatának nyugodalomban. mivel a
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 596)