Kájusnak játékokot komediákot kelleték adni a maga udvarában. Augustus tiszteségire, a melyeknek négy napig kelleték tartani, az után Alexandriába akara menni, ugyan ezt az idöt választák a párt ütök hogy meg öllyék ötet, az elsö három napot tsendesen hagyák el mulni, hanem anegyedik napon chéréás atöb párt ütökel egy setét sikátorban meg várák hogy ót menne el. a komedia után, chereas hozája közelgeté. és parolát kéré tölle. kájus rend szerént. tsufságost. és bestelen parolát ada néki. chéreás viszá mondá néki, és azonal nagyot vága rajta, és tsak anyak tsont tartoztatá meg, hogy a seb nem volt halálos, kájus el akara szaladni, de Cornelius sabinus egy a párt ütök közül. más vágást tet rajta, a melyért atérdeire esék, és atöbbi fel adának rajta, kiáltván, kezd elöl. mivel ez a szó. volt az ö jelek, illyen vége lön kájus kaligalának, azt is tarttyuk. hogy zakarias proféta. ötet tekintette az esztelen pasztornak neve alat, a ki el hagya anyáját, aki meg eszi juhainak husát, és aki addig fáraszttya. hogy meg romolnak akörmök. az Isten azal fenyegeti. hogy kardot ejt a karjára, és jóbb szemére, a karja meg asz, és setéttséget botsát szemeire.
A kájus halálának hire a théátrumon el terjedvén, a hol mind anép, mind a fö renden valok voltanak, a hir mindgyárt nagy ijedségben hozá öket. anép kájust szerette, mivel hozájok adakozo volt, és sok mulattságokot adot néki, a tanáts urak, és a fö renden valok utálták, a hadi renden valok hivek valának hozája, a német test örzöi. nagy haragban lévén, meg ölék mind azt akit találának, azután körül vévék a theatrumot
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 602)