Agrippáért külde. kéretvén ötet. hogy menne atanátsban. azonal magát meg fésülé. meg füstölé, és atanátsba ment. mint ha asztaltol költ volna fel, és ugy tétetvén magát mint ha semit nem tudna a dologba, azt kérdé atanáts uraktol. hogy hol volna Claudius?
Elé beszéllék neki egészen adolgot. noha ö azt mindennél jobban tudta. és arra kérék hogy mondaná meg. az akori dolgoknak állapottyárol. mit kellene tselekedni, ö pedig felelé hogy kész volna még az életét is fel áldozni atanáts ditsöségiért. és hasznáért, hogy ha magoknak viszá akarják venni az örökös hatalmat. az ö tanátsa az, hogy elsöbe visgállyák meg, ha vagyoné elegendö fegyverek, és pénzek, és hadi emberek, ha olyan nagy dologhoz akarnak fogni, a tanáts felelé neki. hogy mind ezek elegendök volnának. és szükségben. sok számu rabokot. fel fegyveresithetne, Agrippa erre mondá. hogy igen gyenge segittség volna. az ujonan fel fegyveresitet rabokot arégi tanult hadak eleiben tenni, mint a kik Claudius mellet vannak, Hanem azt jovallaná, hogy küldgyenek Claudiushoz. kérjék ötet, hogy tegye le szándékját. ö magais el fog. menni a követekel, ezt atanáts helybe hagyá, Veranius, és Braccus atáborra ki menének Agrippával. a hol volt Claudius, De Agrippa modot találván abban hogy Claudiusal. különösön szolhason. meg mondá néki. hogy mitsoda fel háborodásban volna atanáts, azért. azt jovallya néki, hogy ugy beszéllyen a követeknek, mint olyan fejdelem. a ki már acsászári székben vagyon, ide fellyeb meg mondok. hogy mit mondának akövetek, és hogy Claudius mit felele nékik.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 605)