meg nyitotta volna. hanem visza futa. meg mondani hogy péter volna akapun, senki nem akará hinni. hanem azt mondák hogy az ö Angyala volna, azonban pedig a kapun zörgetvén. meg nyitták néki, és meg láták hogy ö maga volna, el lehet itélni, hogy mint tsudálák, és örülének meg szabadulasán. és hogy mitsoda siettségel. akarák meg tudni, hogy let volna meg szabadulása, péter pedig inté nékik hogy halgasanak, és azután elé beszéllé nékik hogy az Isten mi formában szabaditotta volna meg ötet, és azután mondá nékik, hogy adatnák tudtára a kis Jakabnak. a Jérusalemi püspöknek. és a más töb hiveknek,
Más nap pedig nagy zenebona let az örzök közöt, nem tudhaták hová lett volna az ö rabjok, Ágrippa kerestetvén ötet, meg nem találák. az örzöket meg kinoztatá. de semit nem tudhatván meg töllök, meg öleté öket. Azután tsak hamar Agrippa Csézáreában mene, ahol sok féle játékokot ada anépnek. a Császár tisztességére, és ahova. minden fö renden lévök gyülekeztenek vala, A Tyrus. és sidon városi béliek. akik meg bántották vala Agrippát, oda el menének sok szamuan, hogy botsánatot kérnének tölle. a kiknek napot rendele hogy szembe lenne vélek. a rendelt napon jó idején a theatrumba mene. és a királyi székiben üle., rajta pedig ezüstböl szöt palást vala. a mely tsudálatra méltó munka vala, ugy anyira, hogy anap fel jötekor. az ö köntöseire sütvén, oly fényeségel tsillámlottanak, hogy ugyan félelemel kelleték azokra nézni. és tisztelettel, A király el kezdé beszédit a Tyrusiaknak. és a Sidoniaknak, és amidön beszéllene. a nép, és a hizelkedök, fel kiálták,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 616)