hogy nem ember, hanem Isten beszéllene. és más több illyen ditséreteket. adának néki.
Agrippának igen tetzvén a népnek hozája valo szeretete. meg nem veté az illyen Istentelen és hizelkedö kiáltásit anépnek, ugyan azon orában, mondgya Josef a feje felet valo sinorán a sátornak, egy baglyot láta. esziben is juta mindgyarást neki. a jövendölés a melyet tettek volt néki Romában fogságakor. hogy a midön elöször illyen madarat láta feje felet, a meg szabadulását jelentené, de ha masodszor is illyet látna feje felet. akor nem élne továb öt napnál, Ágrippa meg látván abaglyot, meg rettene, és egy szers mind az ur Angyala meg veré ötet Mondgya szent lukáts. mert nem ada ditsöséget az Istennek, és magát Istennek hagyá mondani, igen nagy sziv fájást érze, és rettentö fájdalmakot abéliben. Akoron mondá azoknak. akik annak elötte egy kevesé Istennek mondák lenni, Imé ihon vagyon akit Istennek nevezétek, halálán vagyon, láttyátok, hogy nem igazat mondottatok. de az Isten akarattyát kel akarni, igen boldog voltam, és nem vala ollyan fejedelem, akinek irigyelhettem volna boldogságát, ezeket mondván, a fájdalmi nagyobodának, és azudvarában kelleték bé vinni ötet
Tsak kevés idö mulva, oly igen roszul. lén hogy halálán valo letinek a hire el terjede. azonnal a nép sákban öltözék. meg alázá magát. és imádkozék ezért a fejdelemért. tsak a sok kiáltás és sirás hallaték.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 617)