ideig a napot meg nem látod. azonal meg setétedének az ö szemei, és mindenüvé fordula, hogy valaki nyujtaná neki kezét, a tisztarto látván ezt a tsudát. a hitre álla, és tsudalá az urnak. tudomanyát.
A tisztarto meg térése után. pál. és Barnabás el indulának Cyprusbol. és hajora ülvén a pamfiliai pergébe érkezenek, perge nintsen a tenger parton. de földön menének oda, akoron Márk János, a sok utozásban el fáradván. és a veszedelmes hajokázásba. el hagyá palt. és Barnabást. viszá tére tengeren Jérusalemben., ez az álhatatlanság épen nem tettzék pálnak. meg is láttyuk ez után. hogy más uttyában. nem akará ötet, maga mellé venni. mind azon által. idövel maga mellé vevé, és hasznos Évangyéliumi szolgálattyát vevé néki.
Nem mulatának. pergebe. hanem a pisidiai Antiokiában menének. e fö városa annak a tartománynak, ugyan ót is kezdék el föképpen szolgálattyokot., mivel Cyprusban mint egy által menöleg tanitottanak. bé menvén tehát egy szombaton a synagogában. atöbbivel együt le ülének, és az olvasás után. a synagogának fejei betsülettel akarván vélek bánni, mint idegenekel, hozájok küldének. a szokás szerént. hogy beszélhetnek a népnek, szent pál fel kelvén. és intvén akezével. hogy tsendeség legyen. Magasztalni kezdé. az Izraelhez valo minden kori jóságát az Istennek, a mely jóság ki tettzék. a midön Egyiptumbol meg szabaditá népit, a midön el osztá néki akanaán földit, a midön birákot ada nékik, azután sault, és Davidot. ez az Istennek szive szerént valo Ember vala, akinek magvábol kelleték születni a Messiásnak, ugyan tölle is származot a Jesus, akit a minden hato fel támasztá, hogy üdvezitöje lenne Izraelnek, keresztelö szent János, a Jésusrol tevé ezt a bizonyságot. mondván, nem én vagyok az, akit vártok.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 624)