igen meg sértödék az illyen beszédeken. mind azon által. a békeségre. atsendeségre inté öket. de nem hogy engedelmeskedtenek volna néki. hanem még bestelen szokal illeték, azért atemplom mellé viteté minden hadait, az sidok azon ugy meg rémülének, hogy egy másra todulának. hogy el szaladhasanak, gondolván hogy üznék öket, és a szoros utakon a melyek atemplomban mennek, oly nagy szorulás volt, hogy több volt tiz ezernél. vagy harmintz ezernél, a kit vagy el tapodának, vagy a szoroságban halának meg, ez igy lévén az Innepnek öröme, szomoruságra változék,
Némelyek ezek közül a kik el szaladának. elöl találván jérusálemtöl öt vagy hat mély földnire a császárnak. István nevü rabját, meg foszták, és minden portékáját el vevék, Cumanus azt meg tudván. hadi embereket külde utánnok., meg parantsolván hogy dullyák fel a falukot, és az eleit a falusiaknak vinnék hozája. mint vétkeseket hogy meg nem fogták azokot atolvajokot., a midön a falukot fel prédálák. egy hadi ember a Mojses könyveire talála. el szagatá. és meg egeté káromlásokal, A sidok azon mindenüt fel indulának, és Csézáreában menének Cumanushoz, kérvén arra hogy büntesse meg azt az embert aki a szent könyveket el szaggata volna. Cumanus meg halgatván kéréseket, meg öleté szemek láttára.
Szent péter minek utánna Romában maradot volna egy darab ideig, Judeában mene. a közonséges esztendönek 50 dikében azt el lehet hinni hogy olosz országban. és más helyekre el küldé tanitványit. mivel azt bizonyosnak tarták a következendö saeculumokban,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 634)