Atyafiak, azoknak a pogányságbol valo meg tért atyafiaknak, kik Antiokiában. syriába, és ciliciába vannak köszönetünket, Hallottuk, hogy némellyek közüllünk meg háboritottak titeket. fel háboritották lelkeiteket. kiknek nem volt arra parantsolatok, Tettzet nékünk egybe gyülteknek, hogy férfiakot válaszunk, és hozátok küldgyük a mi szerelmesinkel. Barnabásal. és pálal, oly emberekel. kik az ö lelkeket. a mi Urunk Jésus kristus nevéért adták. küldöttük azért Judást, és silást, kik magok is azokot meg beszéllik néktek szoval, Mert tettzet a szent Léleknek és nékünk, hogy semi töb terhet reátok ne tegyünk, hanem ez szükségeseket, hogy meg tartoztassátok magatokot abálványoknak áldoztattaktol, avértöl, a fojtot hustól, és aparáznaságtol, melyektöl meg örizvén magatokot, jól tselekesztek. legyetek egésségben.”
Szent pál ebben az uttyában, a hivek, és az Apostolok eleiben terjeszté közönségesen. atudományt a melyet a nemzeteknek prédikálá, és arrol különösön tanátsot tartot a föveb rendüekel, Barnabás, és Titus Jelen létekben, nem azért hogy szükségé lett volna arra hogy magát bizonyosá tegye a tudománynak igaz voltárol. a melyet prédikál vala, vagy hogy szüksége lett volna annak atudománynak arra. hogy mások jóvá hagyak, meg erösittsék mivel ö azt, a kristustol, magátol vette volt, de szükséges volt, bizonyosá tenni másokot. predikálásának igazságos voltárol. meg mutatván azt. hogy semit olyat nem tanit. a mit minyájan az Apostolok jónak ne hagynák, szent péter, szent Jakab, és szent János, a kikel az iránt. végeze. semi fogyatkozást nem találának, se ahoz nem tettenek, ezek örömel láták
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 646)