követék ötet, a városok követeket küldenek vala hozája, kérvén baráttságát, és tanattsát. aleg nagyob dolgokban, Éfesus városa abban az idöben el merült vala a mulattságokban. játékokban. tántzokba. musikákban. A hejában valoság. tunyaság. bujalkodás ót uralkodának, Azt tarttyák, hogy ez a filosofus. el hagyatá vélek, ezeket a külsö rosz szokásokot. és rendeseb életre vivé öket.
Ugy történek egy szer. hogy a midön avárosbélieket intené hogy egy mást segittsék, közre tévén joszágokot. vagy is leg aláb közönségesen segittsék a szegényeket, közel a helyhez a hol tanitot. bokrok valának, és a bokrokon kis madaratskák., egy más madár közikben repüle, és éneklésivel mint ha valami jo hirt hirdetet volna nékik, azonal. a többi is éneklésel felelvén néki, minyájan el repülének, Apollonius félbe hagyván beszedit mondá. egy ember. buzát vivén a hátán. illyen uttzában le eset. és a buzának egy részit el ontotta. ez a kis madár azt látván, ide jöt hogy hirt adgyon atöbinek. hogy ök is részesüllyenek a jó szerentsében. az után követvén beszédit. és a madarak példáját adá elejekben. hogy a halgatojinak jóvallya. hogy egymásal közöllyék joszágjokot. nagy siettségel futának az uttzára a melyet nevezet vala, és a dolgot mondása szerént találák.
A ki az Apollonius életét irta, azt tarttya hogy Mésopotámiában tanulta volna meg, a madarak szavát meg érteni, Abban nintsen kéttség. hogy az állatoknak. ne légyen bizonyos kiáltások, bizonyos szavok, amelyek által. meg értetnek bizonyos dolgokot a
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 679)