inté, el butsuzván töllök. Mácédonia felé indula, Timothéust maga mellé vevé, de hajora nem üle Efesusba, hanem Troásba mene. olyan szándékba hogy ót prédikálaná az Évangyéliumot, Az Isten ót nékie kivánatos utat nyitot volt. De az elméje ót helyén nem volt. mert ót nem találá Titust., akit korinthusba küldötte vala, a mint azt meg mondók, és azt szerette volna tölle meg tudni, hogy az ö elsö levele mit okozot a korinthus béliek elméjiben Ez okáért. tsak hamar el butsuzék az Atyafiaktol kik ót valának. és Macédoniában mene. ót marada egy nehány holnapokig meg látogatvan az Eklésiákot a melyeket az elsö uttyaban fundálta vala, és intvén a hiveket a nyomoruságokban valo hüségre, és a jó tselekedetbe valo álhatatoságra
De sokat szenvede ebben az uttyában, mível viaskodni kelleték apogányokal. és nyughatatlanságban lenni a hivekért. a kik közül sokan még gyengék valának, test szerént ót semi nyugodalma nem vala, De az Isten aki meg vigasztallya az alázatosokot. és akeseredetteket. meg vigasztalá a Titus el érkezésivel, akitöl meg tudá a korinthusi Anyaszent egy háznak. jó rendbe valo voltát. és hogy mitsoda szent változást okozot alevele, mivel ahivek parantsolattya szerént mindnyájan el távoztak volt aparáznás embertöl. és hogy az az. ember. magát meg jobitotta, A korinthus béliek szent Timotheus, és
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 692)