a hová szoktak volt esze gyülni, meg fogván Gájust, és Aristarkust, apál tarsait, pál magais a piatzra akara menni, hogy meg tsendesittse a népet, De a tanitványi nem engedék, sőt a pogány fö papok is kéreték hogy a nép közi ne menne, és ne tenné veszedelemre magát.
Azonban pedig. némellyek egy képen kiáltoznak vala. mások meg más képen, mivel az egész nép nagy zenebonába volt, és felesem tudta hogy mibe van adolog. akor egy Alexander nevü sido a nép közi akara menni, hogy szollyon. de a nép látván hogy sidó volna. kiáltani kezdé. tsak nem két oráig. Élyen az Efesiusok Diánája, az után az város iró Déákja. meg tsendesitvén. mondá, Éfésiusok, vagyoné valaki aki azt ne tudná hogy Éfésus varosa. különös tiszteletet ád a nagy Diánának, a jupiter leányának, mint hogy meg vallyák, tsendeségbe kellene néktek maradni és semmit nem tselekedni gondolatlanul, mert a kiket ide hoztatok. azok se nem szenttség török. senem káromlok, az Isten Aszonyotok ellen. hogy ha pediglen. Demetriusnak, és atársainak valamely panaszok vagyon valaki ellen. itélö gyülések vannak. tisztartok vannak, azok meg halgatnak titeket, hogy ha pedig más peretek vagyon., atörvény szerént valo gyülésbe el végezhetitek. mivel tarthatunk hogy bé ne vádolyanak azendülesért, és hogy ilyen zenebonával gyültünk esze ók nélkül, ezeket mondván. a népet el botsátá, és ez a nagy zendülés. tsak hejában valo volt.
Mind azon által. szent pál nem tartá hellyesnek hogy továb maradna Éfésusba, annak okáért esze gyüjté atanitványokot, akiket, a békeséges türésre, és az álhatatoságra
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 691)