az oda valo hivekel, az Apostol. a második levelének nagy részibe, azon vagyon hogy fel magasztallya szolgálattyát, és meg mutassa mitsoda külömbség vagyon. ö közte, és azok az álnok doktorok közöt., a kik tsak amagok hasznokért, és emberi tekéntetböl prédikálottak, a kik azt mondgyák vala felölle. hogy az ö levelei sulyosak, és kemények, de az ö jelen valo léte, és beszéde, meg vetni valok., Azt felelé ezekre. hogy a mi ötet illeti. ö nem keresi a kérkedést, hanem a korintusiakot veszi bizonyságul., hogy.mitsoda haszna volt közöttök prédikálásának, és hogy mint viselte nálok magát., elö számlállya mitsoda nyomoruságokot szenvedet. és mitsoda veszedelmekben volt, ezekröl ditsekedik többet, ezekhez teszi, amunkát, a fáradságot, avirrasztásokot. az éhséget, szomjuságot, a böjtöléseket, ahideget, mezitelenséget, az ö szüntelen valo foglalatoságát az Eklésiák igazgatásában. Azt akarja. hogy ugy tekinttsék mind azt. valamit maga felöl mond, mint esztelenséget, mivel nem illik se az alázatosághoz, se egy Apostolnak szemérmeteségehez. hogy maga magát ditsérje.

Azután a látásirol, és el ragadtatásirol beszél., atitkokrol. és a magoság béli igazságokrol. amelyeket az Isten nékie ki nyilatkoztatta., De azonal viszá tér a maga gyengeségeire. és azt mondgya, hogy azok a nagy dolgok ötet fel ne emellyék, tehát testi ösztön adatot néki, és a sátának egy Angyala. artzul tsapdoz engemet, a mely, vagy a testi kisértetet teszi. vagy a hivalkodást, az után mondgya. hogy három szor kértem az urat hogy attol szabaditson meg engem, De azt felelte rea, Elég néked az én kegyelmem, mivel az én hatalmom. atestnek

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 694)


Előző oldal | Következő oldal