gyengeségiben fényeskedik leg inkáb, azután menti magát a korintusiak elöt. hogy semit nem akara töllök el venni, nem azért hogy nem szeretné, öket. hanem azért. hogy nem ajószágokot keresi, ha nem magokot, büntetésel fenyegeti azokot, a kiket a rendeletlenségben fogja találni. nem fog kedvezésel báni vélek, hanem ahatalom szerént itéli meg. a mely adatot neki. és meg bünteti azokot. a kiket. aversengésben. irigységben. viszá vonásba. ragalmazásba talállya. De azon kéri az Istent, hogy ne kénszeritessék ahatalomal élni a melyet vett tölle. az épitésre. és nem arontásra Imé a korintusiakhoz irt második levelnek a veleje.
szent pál nem tsak egyedül küldé el Titust korintusba, ket társat ada melléje, akiket meg nem nevezi, hogy fel vegyék az alamisnát. amelyet az Akajai hivek küldenek palestinában, kevés idö mulva magais korintusba mene harmadikszor, Azt valojába hogy ót mit vit végben, nem tudgyuk. szent Agoston azt tarttya, hogy ót rendbe vevé mind azt, valami a szent Aldozatot illeti, és hogy mi modon kel azt ajánlani, különösön. hogy éhomra vegyék akristus testét, és vérét a melyeket, a templomba valo vatsorakor veszik vala akoron, amely szokásba volt abban az idöben, a melyben szent pál irá az elsö levelét a mint már azt lattuk.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 695)