és abban az állapotban lehesen hogy ajánlhassa az áldozatokot, amelyekhez nagy tisztaság kivántatot.
A Jérusálemi Anyaszent egy háznak vénei mondák, A mi ameg tért pogányokot illeti, mi azt nem kiványuk hogy a törvénynek Ceremoniái alá vettessenek, mi tsak azt parantsoltuk nékik hogy tartoztassák meg magokot a bálványoknak áldozot hustol. avértöl. a fojtot hustol. és a paráznaságtol. szent pál könnyen meg fogadván amit kivánának tölle, maga mellé vévé a négy férfiakot, meg tisztula vélek. és más nap a templomba mene, tudtára adá a papoknak. mitsoda napon végezödnék el fogadása. és hogy mitsoda napon kelletnék ajánlani érettek az ajándékokot, és az áldozatokot. Azok az ajándékok ezek valának, egy kosár kovásztalan kenyér. olajal meg kenve, pogátsák, és bór az öntözésre. Az áldozat ebböl állot. egy bárányt áldoztanak, egy juhot. a vétekért, és egy kost. háláadásul.
De el érkezésinek a hetedik napján, némely Asiai sidok, meg látván ötet atemplomba. fel lázaszták az egész népet, meg fogák. kiáltván. segittségre Izraéliták, Imé ez, a ki mindenüt a törvény, és a szent hely ellen tanit, és aki magával pogányokot vit bé atemplomba. és meg ferteztette azt a szent helyt, Ezeket azért mondák, mert szent palt a városon együt látták Trofimusal. a ki meg tért pogány vala, azt gondolák hogy ezt szent pál atemplomba vitte volna. azonal az egész város fel zudula és nagy todulás lön a nép közöt. szent pált meg fogák a templombol ki vivék. és a kapukot bé zárák.
A tisztarto Lysias, a ki a város örzésire rendeltetet Romai seregnek parantsolt, és akinek mindenkor készen valának vitézi fegyverben atemplom körül. fö képen a nagy Innepekbe. hogy meg ne engedgyék azenebonát, meg halván a kiátásokot. nagy siettségel
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 705)