mert bé nem veszik a bizonyságot melyet tész felölem nékik., de el küldelek mesze., hogy predikály a pogányoknak, a sidok mind eddig tsendesen halgatván ötet, fel zudulának. kialtván. vedd ki evilágbol ezt ahamisat, és azonal. el kezdék hánni köntösöket., és a port az ég felé vetni,
A tisztarto látván hogy a nép oly igen volna szent pál ellen, és nem tudhatván az okát. az eröségbe vivé, és le fekteté a földre., hogy mind addig verese. a még vallani fog.magára. de a lántzal együt. hogy le fektették volna ötet. monda egy századosnak, szabadé néked meg ostorozni egy Romai polgárt, a kit meg nem itéltek. a százados ezt tudtára adá atisztartonak, a ki mindgyárást pálhoz mene. és kérdé tölle. Romai polgár vagyé tehát? aki felelé a vagyok, A tisztarto mondá néki, énnekem a sokba tölt hogy azá lehettem,. Én pedig abban születtem felelé szent pál. akik kinozni akarák ötet. azonnal el hagyák. és lysias fel oldatá. ötet., de a nem látzik hogy a lántzot le vétette volna rola, amint kelletet volna a Romai törvény szerént, a mely tilttya. hogy egy Romai polgárt lántzra tegyék Más nap meg akarván tudni valoságal hogy a sidok mivel vádolnák, esze gyüjteté apapokot. és az egész tanátsot, és levétetvén alántzot szent pálrol elejekbe vivé.
Szent pál eszerént kezdé beszédit, Atyám fiai. mind eddig az oráig a magam lelke üsmérete szerént viseltem magamot az Isten elöt, Erre a szora a fö pap Ananias parantsolá hogy tsapnak artzul, A koron szent pál mondá néki. Az Isten tégedet is meg ver, fejéritet
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 707)