Agrippa mondá festusnak. el lehetne ötet botsátani. ha a Császára nem apellált volna.
Minek utánna el végezték volna hogy pál Romába küldesék, atöb rabokal együt, Julius nevü százados gondviselése aláadák, aki az Augustus serégéböl valo tiszt volt, szent lukáts, és Aristarkus el kisérék ötet, és meg sem válának tölle. a rabokot Adrumétumi hajora tevék fenicia széllyire tartának. hogy az után az Ásiai partok mellet menyenek el. és onnét olosz országba valamely más hajon., más nap sidonában érkezének, és a hajos kapitány. a ki nagy emberségel vala szent pálhoz, meg engedé néki hogy avárosba mehetne. a jó akarojihoz, és utra valot is vegyen magának. meg indulvan sidonábol, és Cyprus szigetén alol vevék utyokot. mert a szél ellenkezö volt és minek utánna által mentenek volna a Ciliciai. és pámfiliai tengeren. lystrában érkezének, A százados Julius. ót egy hajot találván. a ki olosz országban igyekeznék. a rabokot arra ahajora téteté, sok napi lassu hajokázások után. Gnidus szigete mellé érkezének nagy nehezen., és onnét kréta szigete mellet mentenek el Sálmona felé, és boniportus nevü helyre érkezének Thálássa varosa melle. mint hogy a Mediterráneum tengerén valo hajokázásnak a vége közelgetet, és hogy veszedelmesé kezde lenni ahajokazás., mivel mar a sidok böjtyének is vege volt. a mely Septembernek a vége felé kezdödik, pál ezt a tanátsot adá a hajos kapitánynak.. és a hajosoknak. Barátim. látom hogy a hajokazásunk. igen veszedelmes, nem tsak ahajojért. és a terhiért, hanem még mi magunkért. és ami életünkért, is. de a százados
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 723)