Julius, inkáb hitt a hajos kapitánynak, és a hajosoknak. mint sem apál mondásinak., és mint hogy az a portus nem arra valo volt, hogy ót tölttsék atelet, tsak nem minyájan azt jóvallák, hogy elhagynák, és ha lehetne feniceába menyenek. amely portus. kréta szigetének dél felöl valo részire esik. hogy ót telelnének,
A déli szél fel kelvén, a vas matskát is fel vonák, és apartol el indulván. kréta szigetének a nap keleti részin menének el, de lassanként olyan nagy szélvész támada, a melyel a hajo nem bira. és el kelleték botsátani a hajot a szélnek, a mely kauda szigete mellé vivé, A koron nagy bajal fel vonák a tsonakot ahajoban. és a hajosok meg kötözék ahajot vastag kötelekel, és lántzokal. tartván attol hogy valamely fövenyre ne vesse ahajot., Azután le vevék az árbutz fát. és el hagyák magokot a haboknak, És mint hogy a szélvész tsak tartot. más nap a tengerbe hányák a kereskedésre valo portékákot. három nap mulva. oda hányák ahajohoz valo eszközököt, se anapot, se a tsillagokot nem láthatták egy nehány napokig. és a szélvész olyan nagy volt, hogy már minden reménségek oda volt a meg szabadulásra, De mint hogy jó darab ideje volt hogy senki az ételröl sem gondolkodot, pál fel álla közöttök. és mondá nékik. Minden bizonyal barátim. jobban tselekedtétek volna. szavamnak engedni. és krétábol meg nem indulni; mind azon által arra intelek. hogy legyetek bátrak, mivel senki közüllünk el nem vész. és tsak a hajo fog el veszni, mivel ezen éttzaka az Istennek Angyala, a kié én vagyok. és akit szolgálok nekem meg jelent, és azt mondotta, pál ne fély. mert a Császár eleibe kel mened, és azt tudtodra. adom. hogy az Isten néked ajándékozta
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 724)