mind azokot. a kik veled a hajóba vannak, Erre valo nézve legyetek barátim bátrak, mert én bizom abban hogy a mit nekem mondottak, bé is tellyesedik. hanem bizonyos sziget mellé vettetünk.
A tizen negyedik éttzakán, a midön az Adriaticum tengerén, vagy is a sicilia tengerén volnának, éjfél tályba. a hajosok azt gondolák, hogy valamely föld mellé közelitenének. és le vetvén a fenék méröt. husz ölni vizet találának, és egy kevesé továbrá. tizen öt ölet találának, A koron tartván attol. hogy valamely kö sziklához ne ütközenek, négy vas matskát vetének le. a hajo faránál nagy nyughatatlanságal várván a napot. mint hogy pedig ahajosok azt keresék hogy ki szabadulhasanak a hajobol., a hajobol le botsáták atsonakot. olyan szin alat hogy a vas matskákot tennék más helyre. pál mondá a századosnak, és a vitézeknek, ha azok a hajosok ahajoban nem maradnak. ti meg nem szabadulhattok, akoron a vitézek el vágák a tsonak kötelit, és atengerbe hagyák esni, viradta felé. pál arra inte mindeneket. hogy ennének. mondván ma tizen negyedik napja. hogy rend szerént nem ettetek, és ugy mondván éhomra vagytok, várván a szélvésznek végit, de arra intelek hogy egyetek, és eröt vehesetek, mivel tsak egy haj szálatok sem vész el, azonba kenyeret vévén akezében. mindenek láttára hálákot ada az Istennek, meg szegé és evék, az ö példájára mindenek meg bátorodván. enni kezdének.,
A hajoban két száz hetven hat ember vala mindenestöl fogva, és a midön jol laktanak volna, ahajot meg könnyebitték abuzát atengerben veték mikor meg világosodot volna, nem üsmérheték meg hogy mitsoda
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 725)