volna Jérusálembe. arra kéré az áldozo papokot hogy talállyanak valami modot hogy meg lehesen tudni számát a népnek, arra pedíg husvét napját választák, a melyben kilentz orátol fogvást tizen egyik szüntelen ölték az áldozatokot. egy bárányhoz tiz személy kivántaték. de nemely kor huszan is valának. ugy találkozék. hogy két száz ötven öt ezer, hat száz bárányt öltenek meg, minden bárányhoz tsak tiz személyt számlálván, két millium. öt száz ötven hat ezer. személyre megyen nem kel tehát tsudálni, ha anyi rettentö nép vesze el avárosba.
A Romaiak egy nehány napokot abban töltének hogy a várost egészen el égesék, a falakot le ronttsák, apintzékben, és más föld alat valo rejték helyekbe. keresgélyenek. a hová a sidok sok gazdagságokot rejtettek vala el., azokba a helyekbe többet két ezer holt testeknél találának. azon kivül sok sidokot életbe, akiket mind meg ölék, rabokot is találának ót, a kiket azok a kegyetlenek rekesztették volt oda. a kiknek talám szabadságot adának. valamint tselekedének atöb rabokal.
A két kegyetlenek pedig János és simon a föld alat valo rejték helyekbe buttak vala. de Jánost az éhség tsak hamar arra kénszerité hogy onnét ki jöne, és grátiát kérne a Romaiaktol, akik azt meg adák, de ugy hogy holtig valo rabságba lenne. Simonnak pedig több élése lévén, továb marada, és octobernek avégiig vala rejtékbe. de akoron nem lévén mivel élni kénszeriteték a föld alol ki bujni, fejér ruhában, és királyi palástba mutatá meg magát, gondolván hogy azal aRomaiakot meg ijeszti, a mint is hogy egy kevesé meg ütközének
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 890)