aszony gyermek. kilentz száz. hatvan vala., etizen ötödik aprilis történek. mind ezek közül. két aszszony. és öt gyermek szabadulának meg. ezek még elöre el rejtették vala magokot.
Más nap jó regel a Romaiak nagy készülettel menének ostromra, a falt kezdék törni, de azon tsudalkozni kezdének hogy senki magát ki nem mutatná, a házak égtenek, de nem tudhaták mitöl volna ez a nagy tsendeség. kiáltozni kezdének. hogy valaki felellyen nékik, akoron a két aszonyok ki menének a rejtek helyekböl. és elö beszéllék nékik. mint történt volna adolog. a Romaiaknak ez a rend kivül valo dolog. oly hihetetlennek láttzék leni. hogy nehezen adának hitelt az aszonyok beszedinek., azután bé menének a várban. a tüzet kezdék oltani, és mint el tsudálkozának amidön meg láták arakás holt testeket. de nem hogy örültek volna, ellenségek halálán hanem eleget nem tsudálhaták. hogy anyi nép ugy meg vetette volna ahalált. hogy oly rettentö dologra adta magát.
Hetven egyedik esztendöben., vespásiánus parantsolatot küldöt vala Bassusnak. hogy adgya el a földit mind azoknak. a kik meg holtak, vagy rabságban vannak, mivel azok ötet illetnék magának el foglalá mind azoknak ajövedelmit. A tartományokba lévö városokot meg nem épiteté, az Emmaus kis városát. nyoltz száz öreg vitézeknek adá, hogy ót meg telepedgyenek, az oltátol fogvást, az a város. a Nicopolis nevet hordozá, a Császár azt is parantsolá, hogy minden sidó a Capitoliumnak két dragmát fizetne, valamint szokták volt annak elötte fizetni a Jérusalemi Templomnak,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 895)