mostanában is csudálkozásal láttyuk. a mostani törökök. nem hogy ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig szükséges volt ollyan nagy munkákhoz fogni, mert ollyan görög császáral volt dolga. aki keményen oltalmazta avárosát, és meg is oltalmazta volna. ha a minden napi veszedelem után, ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap fogyot a népe. és végtire az uttzákon kelletet verekedni atörökökkel, ugyan magát is ót ölette meg, mahumet pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki csak viszá fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének meg csökkent volna a szive. és nem örömest menne ostromra, az egész táborán ki kiáltatá, hogy avárost prédára bocsáttya. erre az egész sokaság fel zudul. és parancsolatot nem várván. ostromnak megyen. avárosbéliek is, hogy meg oltalmazhassák feleségeket, gyermeket, keményen viselék magokot. ugyan ezért lön ollyan nagy vér ontás avaros meg vételekor., azután az egész várost. fel dulák, rablák, és predálák, és irtoztato dolgokot cselekedének a törökök, azt avárost Constantinus épitette vala, ugyan Constantinus nevü görög császár is, veszté el, életével együt. de ha szinte aváros meg vétele historiáját olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. mahumetnek egy kegyetlen cselekedetét. talám nem teszi fel. mindenik historicus. a város meg vétele után, egy igen szép görög leányt vittek egy basának. a ki is a leányt szép voltáért. a császárnak adgya. a császár meg szeretvén. harmad napig csak aleányal töltötte az idöt, senki feléje nem mehetet. se semmi parancsolatot nem adot, a vezér, és a töb basák azon meg ütközvén. kérték avezért, hogy mennyen a császárhoz. és jelencse meg, hogy az egész hád nem tudgya mire vélni cselekedetét. avezér meg jelenti acsászárnak, a ki is parancsollya. hogy hivassa, eleiben a basákot. abasák eleiben gyülnek, a csaszár nagy czifrán fel öltözteti a leányt, akinek is volt neve, erini a basák csudálni kezdék a leány szépségét. és a császár kérdé töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan szép leányal. három napot tölteni. mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a csaszár. mondá nékik hát miért indultatok fel. és miért gondoltátok hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy ha a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom
(I. Törökországi levelek: 111)