a nem lehet hogy az ember mindenkor gyözedelmes legyen. mindenkor okosan beszéllyen, a fogyatkozásban., részinek kel lenni minden embernek. micsoda nagy fogyatkozásokot nem látunk aleg nagyob császárokban. a nagy theodosius császár. egy csekély dologért két vagy három ezer embert ölete meg, thessálonikában. valo hogy aztot meg bánta azután. de a meg holtak azzal fel nem támadának. avalo hogy gyönyörüség ennek a nagy császárnak azon cselekedetiért valo maga meg alázását látni. mert a templomban akarván menni az Isteni szolgálatra, szent ambrus a mediolánumi érsek. a templom ajtajában meg tartoztatá. és bé nem bocsátá. mondván, még az ártatlan vérel a kezeid véresek, még is a szent áldozatra akarsz menni, ha david királyt követted vétkiben, kövessed penitentzia tartásában is. a császár magában szálván, atemplom grádicsára le borula. és kéré az érseket hogy adna néki penitentziát, a ki is hat holnapig ki tiltá a templombol; e szép példa mind egy érseknek. mind egy császárnak., a nagy constántinus császár nem öletéémeg a fiát azért. hogy ártatlanul azzal vádoltaték. hogy a mostoha annyát szereti, és csak akor tudá meg ártatlanságát. a mikor már meg nem orvosolhatá cselekedetit. és ebben nem akará séléucus királyt követni. talám más atyák sem követnék. mert ennek az öreg királynak. igen szép felesége lévén. aztot igen szerette. az elöbbeni feleségitöl volt egy fia. akit halálban szeretet. a fia szerelemben esvén a mostoha annyával. és maga is által látván. szeretetinek helytelenségit, és nagy akadállyait, aztot magában sokáig mint egy el temetve tartotta. de idövel a szeretet meg gyözvén. nagy betegségben esék. a doktorok okát nyavalyájának ki nem tanulhaták. hanem egy a többi közül. sok visgálása után. észre vévé hogy a szerelem okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne. igen kezdék visgálodni. és az iffiu fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a titkot, és a betegsége nagyobodék., a doktor pediglen visgálni kezdé az iffiat, a midön valamely aszszonyok. és leányok mentenek látogatására de semmit észre nem vehete, már nem volt töb hátra. hanem a királynérol kezde gyanakodni, a melyröl ingyen sem gondolkodot; a szokás szerént a király látogatására mégyen a fiának, a királynéval, a doktor is jelen vagyon. és minden mesterségit arra fordittya. hogy valamit

(I. Törökországi levelek: 128)


Előző oldal | Következő oldal