talál alunni, az iffiu oda megyen., és azt nem visgállya ha alusznaké vagy sem., hanem él az alkalmatosságal, az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy a fiát is kéttségben ne ejttse. magát meg tartoztattya, és békeséges türésel el várja adolognak végit. a meg lévén. az iffiu ki, megyen. az aszszony is szomoruán a maga ágyára megyen, és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel azon lesz. hogy a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát hogy idegen országra küldgye,. acsak hamar meg lévén, el indittya, és sokat szomorkodék.a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt el titkolhassa. és a gyermek szülésnek is orája el jövén. egy gazdag paraszt embernek adá a kis leánykát. hogy fel nevellye. a leány már tizen három esztendöt meg haladván. az annya mint egy, el is feletkezet volt rolla., az iffiu pediglen., azon idöben. idegen országokrol viszá térvén, azon faluban meg szál, ahol a leányt nevelték. akit is meg látván, halálos szerelemben esik., és mindgyárt kérni kezdi a leányt, a paraszt ember látván hogy egy ur kéri, oda adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt csak reája hadták., az iffiu haza viszi a feleségit. az annya haragszik hogy hirenelkül egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg lesz; az aszszony látván hogy a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön. meg tudá. hogy a leányát, a fia vette volna. ell az aszszony másokkal közölvén ezt a dolgot, mindenik példa nélkül valo dolognak találá, és a házaságot meg hagyák. az az iffiu édes néném, egy személyben, hármat vett el. a leányát, a hugát, és a feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi szükség volt meg irni. mind azon által. kel valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy olvassa mert a dolog nélkül valo létel. igen nagy dolog. a sophiai érsek a ki hozánk szaladot volt. már egy nehány holnaptol fogvást. egy nehány nap mulva innét el mégyen raguzában. mert noha eleget munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek a

(I. Törökországi levelek: 131)


Előző oldal | Következő oldal