szöllö miveseknek. csak hazájokban kel viszá térni. és el kel hadniok. az ur szöllejét, én is el végezem levelemet. de elsöben. meg kel tudnom. hogy ha jo egésségben vagyoné kéd. engemet szeretneké, énnekem irnaké.
rodosto. 16 juný. 1726.
szány édes néném, szány. mivel irni akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor alol irni. soha semmi idegent itt nem látunk. semmi hirt nem hallunk. egyik nap. ollyan mint a másik. hanem hogy egyik melegeb. vagy szellöseb. mint amásik. mert it az esötöl nem igen kel félni nyárban., elég a hogy végtire talám ellene mondunk a házaknak. és csak sátorok alat lakunk. persia széllyin vagyon ollyan nemzet. a ki a pusztában sátorok alat lakik. valamint nálunk a czigányok. azok pedig mind tolvajok és ezeket kürdöknek nevezik, égyiptum széllyin is a szerecsenek mind sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok. csak a szép lovakbol áll. a pénzt a más ember erszényiböl veszik ki. és mind magok. feleségek. gyermekek mezitelenek volnának. hogy ha csak a más ember köntösével nem fedeznék magokot., azert a midön valami uton járot jó köntösben látnak, szépen el kérik tölle, mondván. ad ide azt a mentét. mert apádnak szüksége vagyon rea, azon magát érti, vagy pediglen. ha valami jó portékát talál másnál. arra is azt mondgya. az anyádnak arra szüksége vagyon. azért ad ide. azon a feleségit érti. és igy kételen meg kel a szegény uton járonak az üsméretlen apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük ezeket ha sátorok alat lakunk is. hanem inkáb a pátriárchákot, a kik meg mutatták vászon palotájokal. hogy az ember. ezen a világon csak szarándok. idegen, és uton járo. valo hogy azok a szent szarándokok, gazdagon bujdostanak. mi pedig szegényen maradunk egy helyben és annyiban jol vagyok. hogy éttzaka nem kel fel kelnem. hogy enni adgyak a marháknak., édes néném, ha volna egy pásztorném. ugy tettzik hogy szeretném az ollyan pásztori életet, mert azok a szent juhászok, csendes életet éltek. a rettentö nagy pusztaság., mezöség övék volt ot verték fel sátorokot ahol akarták, és ót addig
(I. Törökországi levelek: 132)