maradtak a még marhájoknak eledelek volt; avalo hogy ital dolgábol. kényes életet nem éltek. mert abban az országban az esö ritka lévén. aviz is szük. azert is emlékezik az irás annyiszor a kutakrol., azzal nem volt bajok hogy palotakot épittsenek, azokot gazdagon fel ékesittsék. az unadalmas sok perlekedestöl mentek voltak a sok udvar biró, számtarto, kolcsár, nekik nem alkalmatlankodtak. azon nem gondolkodtak. hogy a telet. illyen joszágban kel tölteni. nyárban. vagy öszel. illyenben kel menni. asok hinto, tár szekér nem kivántatot. a sok kies mezöben válogathattak; és minden nap. ujab ujab helyre. épithették vászon városokot. a helyhez ugy kötelesek nem voltanak mint mi, gyermekségektöl fogvást a közönséges eledelt meg szokták volt. közönséges ruhával fedezték magokot. kivált. aferfiak, mert az aszszonyok akor is csak aszszonyok voltanak. valamint mostanában. az az, hogy, a czifraságot akor is szerették. arany peretzet, fülben valot. küldöttenek nekik jegyben. most meg nevetnök. hogy ha látnánk ollyan pásztornékót, akik arany fülben valot viselnének. mostani idöben aztot nem jovallanám. egy szoval mennyi sok féle bajnélkül éltenek. a melly közöttünk közönséges. és amelyet már bajnak sem tartunk. mert hozá szoktunk, a valo hogy ezeknek a pásztoroknak. életek. szent. és ártatlan volt. és az Isten nem akarta. hogy városokban lakván. a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az ollyan élet. igen vandorlo, és henyénlö élet. példa azok. akik mostanában is sátorok alat laknak. akik amás ember kenyerét eszik, és a más ruhájával fedezik magokot. az illyen nemzet mi hasznára vagyon a több emberi nemzetnek: az ollyan élet. csak tunyaság., és tudatlanság. valo gond nélkül valo élet, de üres. és a lako helye. puszta, micsoda gyönyörüség pedíg egy gazda embernek a maga ültetett. gyümölcs fáit, és szöllöjit, gyümölcsösön látni. és fáradcságit, atermészettöl meg jutalmaztatni. mind ezekböl észre veheti kéd. hogy a sátoros életen nem kapok., igy mégis mind meg lehet amint vagyunk, mert avárosbol ide halyuk a kakas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig fog tartani. mert verö fényen sütetni valakinek magát. szükség nélkül. nem tarthatom gyönyörüségnek., az egész europa most békeségben vagyon. és hazokban lakik. csak mi sátorok alat. hátha valamely ország. bennünket akarna követni? ítéllye elkéd. mint átkoznának minket a kömivesek. és az átsok, de

(I. Törökországi levelek: 133)


Előző oldal | Következő oldal