mentünk volt avárosban. mert a rut idök bé hajtottak. és a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta ide bennünket táborban, a ki elöt adárius hadais el szaladot volna. jaj édes néném, micsoda rut nyavalya azapestis. ma jol lenni, holnap meg halni. éppen nem vigasságra valo állapot. nem tudom ki hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a honnét jöt. mert más sok nyavalyák vannak ollyanok, a melyek idövel hatnak el, más országokra. példának okáért. azt tarttyák. hogy a himlöt. a szarracénusok. hozták Europában. azt a nyavalyát ámérikában. a vad emberek., csak azoltátol fogvást üsmerik, a miolta az europaiak hozájok járnak, a pedig nem régi dolog. hát édes néném az az izetlen nyavallya. amellyet mi franczia nyavalyának hivunk, és amelyet hálá a mi egésséges erdélyieinknek, nem üsmerünk. aztot más mesze valo tartományokban nem üsmérik. spanyol országban pedig olly közönséges. az a nyavallya, hogy egy uri aszszony semminek tarttya míndennek meg mondani hogy rajta vagyon az a nyavalya, mint nálunk azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a sem örvendetes dolog. mert akis özvegy susi csak készül, és valamennyi portékáját latom hogy a ládábán tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy kéd azon nem törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon kéd, hanem bánnya is. én eleget vagyok azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám a szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg. mert a szeme hozá szokot tele ládákot látni. az urának pedig az erszénnye. sokal kövéreb volt mint azenyim, ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat amelyet hadtak néki, félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jégre vagyon epitve. azért nem a szivtöl. hanem azelmétöl kér tanácsot, mit szolhatok ezellen., mert a bizonyos. hogy az okosság job tanácsot ád nékünk mint a szivunk. mert a sziv csak a jelen valot suhajttya. az okosság pedig az jövendöröl is gondolkodik. a mi mostani állapotunkban pedig arrol igen kel gondolkodnunk. és nekünk bujdosoknak inkáb mint másoknak. kik joszágokban fülelnek. a mellyeket csak ahalál veszi el töllök, és igy semmit nem szolhatok a susi szándéka ellen. mert a mint a franczia

(I. Törökországi levelek: 135)


Előző oldal | Következő oldal