példa beszéd mondgya. kinek kinek kel tudni hogy mi fö a fazakában. az én fazakamban. pedig. semmi haza menetelre valo reménségem nem fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerencsétlenségin kivül. az enyimet is visellye, még eddig ezt a mondást nem izelitettem meg. hogy végy el engem te szegény. ketten leszünk. szegények, a kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem követem., édes néném enged meg had végezem el ezta levelet mert olyan meleg vagyon, hogy attol félek, a nap ma fel ne gyujttsa a sátoromot; a házban pedig. hüvöseb lévén, énnekem hoszab választ irhatunk, édes néném. vigyázunk arra a drága egésségre.
rodosto 17 septb. 1726.
Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam. vagy nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert irhattam volna, mond meg édes néném hogy miért nem irtam, mert én nem tudom, alkalmatosságom elég volt. a dolog meg nem gátolhatot. hanem a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán, nem más mulatatta el velem hanem ahalogatás, ahalogatást pedig aresttség okoza. mert mikor az ember csak holnaprá halogattya adolgot a nem jó, aholnap eljö. de a végben vitel azzal el nem jö. mennyi kárt vall. az ember ahalogatásért, és mennyi hátra maradás a dologban. én is csak azt mondottam. holnap irok, holnap irok, azonban nem irtam, és az idö csak folyt, mit nyertem benne. azt hogy, irtoztato pirongato levelet kelletet vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal is veszem, mert mikor meg üsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyeben szenvedi, avalo hogy az elmult holnapnak minden résziben, és rántzában, csak a resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd itélö széke elött magamot., azal menteném, hogy nagy melegek jártak. e nem elég menttségé,? mint egy igen kövér pap. azon kérte akirályát. hogy ne mondasson véle nyárban misét. mert sokat izad, és el ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre a mostani holnapra jób. vagy is inkáb hidegeb
(I. Törökországi levelek: 136)