micsoda ember az a franczia aki nem régen jöt hozzánk, mert igen hazug, a Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert senkivel meg nem alkudhatot, mindennel azt akarja el hitetni. hogy mindent tud. és mindent látot, ha huszat szol., a tizen kilencz szava hazugság, már itt némelyel el hitette. hogy ö tud aranyat csinálni, gondolom amint látom. hogy talám meg akad itt közöttünk, mert az ollyan sok beszédü sik nyelvü sohonain, itt igen kapnak, annak a neve viguru, édes néném jo éttzakát, bona séra.
rodosto 4 dik. xbris. 1726.
polatéti nénékám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem lehet örökké csak egy helyben ülni, az egésségnek használ ajárás, és a resttség mellöl elkel némelykor szökni. meg is csalod magadot, ha azt gondolod. hogy nagy mulattságom volt a faluban. ahol voltam szüreten, leg nagyob gyönyörüségem a volt. hogy itt addig nem voltam, és ót baj nélkül töltöttem két holnapot. egy holnapig néztem mint szürnek, egy holnapig pedig eleget jártam. mert itt, az ösz leg szeb része az esztendönek, a szüret pedig leg szomoruab része itt a mulattságnak., nem ugy mint nálunk, hogy a sok szedöt szedönét láttya az ember, az uri aszszonyok., leányok., oda ki mennek, ebédelnek. és mulattyák magokot, abort édesebbé teszik jelen valo létekel. és szedésekel, itt pedíglen a szöllös gazda. meg fogad két vagy három embert. azok szedik. és puttonokban aszöllöt haza hordgyák., és ki ki a maga házánál szür, igen nagy csendeségel, mint hogy a szöllöröl vagyon a szó, Constancinápoly körül láthatot kéd ollyan vastag szöllö fát. mint egy szilva fa, a szöllö szemek is rajta vannak ollyan nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltam ugy, mint azt, hogy némely ágain éret szöllö vagyon. némelyeken, a szöllö szem még nem nagyob az egresnél, más ágakon akor kezd virágozni, e szép dolog. hogy egy szöllö fán, illyen három féle jövést láthatni, és ez mind igy vagyon tavasztol fogvást télig. erröl talám már irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy görög püspök házánál, láttam ollyan nagy rosmarint fát. mint egy közönséges füz fa. mind ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt sincsen szilva fa. se fenyö fa. egy nehány rendbéli leveleidet találtam it édes néném,
(I. Törökországi levelek: 138)