menttségem vagyon, mert az elein, és kezdetin a holnapnak, aztgondoltam hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött reám. az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is. minden ember reszket a hideg miat; mert itt mindent a hideg lell., leg inkáb az urunkon busulunk, a kin harmad napi hideg vagyon, én töllem ma bucsuzot el, ugyan ezekre valo nézve is. kelletet tegnaptol fogvást. a vászon hazakot el hadni, és avárosban költözni., a sok cseléd közöt, sokszor alig vagyon egy, aki a fejdelemnek szolgálhasson, a jó tüz mellet. a szakácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg lelések. és nem tartosok., a mi szegény urunkon. nem annyira ahideg már, mint a nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind azon által., ö keresztényeb modon gondolkodik mint mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy örömest mégyen. ha Isten ki szolittya evilágból, arra valo nézve meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot., egy erdélyi drága orvoságal., minden nevetet véle. fö képen a fejdelem mikor meg mondottam., az a drága orvoság pedig. a káposzta leves., ha ehasznál. miért kell. az indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl félek. a mely nagyob lesz az elsönél. és a melyet egy hordo kaposzta lév sem gyogyitthattya meg., mert három vagy négy nap után susi lengyel ország felé indul, meg látomé valaha vagy sem. Isten tudgya, ugyan szép állapot. mikor az ember bujában meg nem hal, mert másként. négy nap mulva. elkellene engemet temetni, azt susi sem akarná. hát osztán ki irna neki? hát ö kinek ir azután.? az illyen kérdésröl jut eszemben egy vezér, a ki is midön annyira meg szoritotta volt azt a hires muszka Czárt. 1711. a prut mellet. hogy egészen oda lett volna taborostol. a sveciai király azt meg halván. a vezérhez megyen. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. feleségestöl. és egész táborával. vagy mind le vagathatod, vagy rabul viheted. Constancinápolyban. avezér. erre feleli, ha a czárt. rabul fogatom, hát osztán ki visel gondot az országára? a sveciai király erre a feleletire. esze szidgya avezért. s.’ ki megyen a sátorábol. elég az édes nénékám. hogy szivesen bánom tölle valo meg válásomot. ha akarná itt maradhatna,. vagy is inkáb. az Isten nem akarja. hogy ö akarja, mindennek a rendelés szerént kel végben menni, és ahoz kel magunkot alkalmaztatni, azt irod édes nénékám, hogy
(I. Törökországi levelek: 137)