szokásrol irni. az én szokásom pedig a, hogy tiz orakor le fekszem., másnap hatod fel oráig. a szememet ki nem nyittom. már tiz az ora, mert késön fogtam az iráshoz. és a jo szokást elnem kel hadni. azért maradok az aszszonynak, köteles, alázatos. szolgája. az uj esztendöben irot elsö levelet. pompával kel végezni.
rodosto. 15 martý 1727.
Nénékám. aleveleidet igen kedvesen, és édesen vettem, és csak kéd tud nád mézes téntával irni. de más nem, nem is illenék, mindennek követni, nénékámot, mert csak akis ujunkban töb ész vagyon., mint másoknak egész csonttyaiban, itt mi csak csendeségben élünk, tölttyük, huzuk. vonnyuk azidöt, minden mulattság elöttünk fut. de ugyan is miért keresné amulattság abujdosokot. mivel másokot is talál, minékünk csak suhajtás., annyit is suhajtottam már, hogy ugy tettzik más féle áért nem veszek bé. csak mindenkor a magam suhajtásit, Istennek igy tettzik. ugy legyen, azt irod néném, hogy felellyek meg. holmi kérdésidre. és hogy idö töltésért, többeket is fogsz tenni, micsoda bajomra vagy nekem. ha Constancinápoly pusztavolna. semmit nem szollanék. de minden nap eszes, értelmes, emberekel vagyunk. még is nekem tenni ollyan kérdéseket., az illyenért ne haragudgyam., de nem merek, inkáb engedelmeskedem, és ha roszul is, meg fejtem kérdésidet. azok a mély kérdések pedig, ha eszemben jutnak, ezek, ha mindenkor elsöb valo volté aromai pápa. a Constancinápolyi patriarchánál. mikor kezdödöt a nagy böjt, három misét mondani karácson éttzakáján. és hogy mioltátol fogvást. hallanak orgona szót. atemplomokban. azt nem csudálom annyira. hogy nekem teszed ezeket. a kérdéseket, mert a csak arra valo hogy engemet boszszonttsunk, de azt csudálom hogy honnét vetted ezeket akérdéseket, elég ahogy, azelsöre. ez a feleletem. csak rövideden., hogy.az én itéletem szerént,. az elexándriai pátriárcha. régib. a Constancinápolyi
(I. Törökországi levelek: 142)