rodosto 7 maji 1727.
nénékám. a mézes pogácsánál édeseb leveleidet vettem. szivbéli zokogásal, éppen nem volt szükséges meg köszönni a kérdésekre valo feleletimet. mert a mit kéd jó szivel veszen töllem, a nekem köszönet gyanánt esik, de a köszönet csak arra valo látom, hogy ismét meg felellyek kérdésidre. a melyet jó. és ép szivel meg cselekszem. de ugy amennyiben. a rongyos elmém meg engedi, mert ha rongyos leves vagyon. mért ne volna rongyos elme: elég vagyon., tudom édes nénékám hogy a szokás szerént ezt a holnapot. a Canalis parttyán tölttyük el, bár én is ot lehetnék, mert nem lehet annál szeb lako hely. nincsen is europában. annak mása, a ki azt nem látta. csak gondollyon el, egy széllyes, és hoszu tót. vagyon ött mély föld ahosza, annak egyik vege a fekete tengerben megyen. a másika a fejér tengerben, de annak két felöl. aparttyán. micsoda szép városokot lehetne épiteni, most is vannak, de ha más féle nemzet lakná. mind más formában volnának, mint szerettem nézni. hogy a nagy roppant hajok, az ablakom elöt mentenek el, és a sok szép kis hajocskák, itt pedig. csak a fekete ijesztö örmény aszszonyokot látom. minékünk pedig mind egy, a mulattságra valo nézve, akár majus. akár december,. mi csak ithon ülünk, és télben nyárban. egy szokást tartunk, nem üsmerek ollyan klastromot, a melyben. arendet ugy meg tarttsák mint nálunk,. avalo hogy ha valamelyikünk. baráttá lenne, nem kellene esztendöt tölteni anoviciatuságban,. mert itt mindent orára, és minutára cselekesznek. egy kis kutyám vagyon. az is már ugy tudgya arendet valamint én, mikor dobolnak és misére megyek. reám sem néz, de mihent ebédre dobolnak, azonnal fel ugrik. s’ hozám jö, a bizonyos én arra reá vigyáztam, hogy ez a kutya ugy tudgya a rendet., csak arra vigyáz mikor ki megyek aházbol. hogy merre megyek., ha a fejdelemhez, vagy atemplomban. megyek., meg sem mozdul ha hinámis. már tudgya hogy arra a két helyre. nincsen szabadsága, nincsen értelmeseb oktalan állat a kutyánál az elephántot mondgyák., de még nem láttam ö nagyzságát, de ollyan kutyát láttam a ki a kárttyát üsmérte. és az abc. ugy tudta mint egy kis deák gyermek
(I. Törökországi levelek: 145)