jaj édes nénékám el felejtettem volt. hogy nekem urdolgára. kel még mennem. és akéd kérdésire meg kel rongyoson is felelni, azt kerded édes néném, hogy kik voltak akeresztes vitézek, másodszor. hogy ha régi szokásé aharangozás atemplomokban., mert ót harang szót nem hallasz., és törököt sem látz hintoban, és hogy miért nem esznek szentelt kenyeret a templomban nálunk. mint franciában. és ha a régi szokásé. az elsö kérdesre csak ugy felelek a mint olvastam., a szent földet. a tízedik saeculum elöt sokal a saracénusok birták. vagy némelykor a mámertusok, ezek mindenik a mahumet vállását követték. a sáracénusoknak damascus városában lakot a fejek. és aztot Cálifnak nevezték. a mámertusok egyiptumot birták. de akár ki birta a szent földet, de oda akeresztények minden idöben el mentenek., noha nagy félelemel, a máltai szerzet. és a templáristák, jerusálem városa, és a szarándokok oltalmokra álitatván fel. a tizen egyedik saeculumban., ez a két szerzet csak egy ebédre is kevés let volna a felyeb meg mondot két féle ellenségnek. ha eza két szerzet. nem vett volna némelykor valamely kevés segittséget de az igen kevés volt; és nem tartot sokáig, ebben az idöben. támada franciaban, egy ollyan barát, aki a pápa engedelméböl. kezdé avárosokon. falukon predikallani a szent földre valo menetelt. onnét német országban ment. és apredikáczioja oly hathatos let., hogy azt gondolták, ezek az országok csak az aszszonyokra marad, a férfiak mind el mennek., a mint hogy a fejdelmek, a fö rendek közül. igen sokan vevék fel a keresztet, mert azoknak akik el akartak menni, nem tudom melyik válokra. de posztobol. és keresztet kelletet fel varatni, a köznép közül pedig számtalan keresztezé fel magát. azt nem kel csudálni, mert ez uj dolog lévén. az ember mindenkor kap az ujságon; azon kivul., a sok lelki igéret fel inditotta öket, még a testi haszon is fel vétetthette vélek a keresztet; mert egy keresztesnek. nagy privilegyiuma volt. mert mihent fel vette a keresztet, már azt nem lehetet törvényben citálni. mind addig még viszá nem jöt. és le nem tette a keresztet. az adosságát is addig meg nem fizette. akor is még bizonyos idö után. feleségit. cselédit. még oda járt, senki semmi némü okért nem mérte háborgatni., nem kel hát csudálni. ha mindenkor feles volt a keresztes had,. és ezek valának kik leg elöbször keresztes
(I. Törökországi levelek: 146)