hadnak neveztetének. ezeknek fejek. micsoda király, vagy fejdelem volt nem jut eszemben., elég az hogy. aza sok nép nagy bajal és veszedelemel a tengeren. aszent földre érkezvén. arra sok idö kivántatot még az ellenségel meg ütközhetet; az ételnémü szükséget pedig csak hamar fel találta. azonban a betegség. az éhség felit is ahadnak le kaszálta, és ót nem tölthetvén sok idöt. minden haszon vitelnélkül. viszá kelletet térni. az illyen keresztes had gyüjtés és a szent földre valo menetel. egy nehány izben volt. és mindenkor szerencsétlenül. de még végtire az aszszonyok is fel keresztezék magokot; ki jó szándékbol, ki pedig szeretejekel akarának együt részt venni a lelki, és testi joban, ugy anyira hogy számtalan sok aszszony vala. a keresztes táborokon, és akik erröl irnak. nyilván fel teszik. hogy a keresztes hadnál. el fajultab had nem lehetet, mindenben, és nem kel csudálni ha az Isten egyszersem áldotta meg a keresztes hadat; és ha más fél száz. vagy két száz esztendö alat; leg kiseb hasznot nem vittenek végben, addig hány száz ezer ember hala meg a szent földön, leg feleseb keresztes had andrás királyal ment a szent földre. mivel ö volt a fejek. a franczia. és a német keresztes hadaknak is. mind ezeknek a görög birodalmon kelletet által menni. a görög császárok pedig annyi vendéget nem szeretvén, azon igyekeztek. hogy fele se lássa meg jerusálemet; a mint leg gyakrabban ugy is történt, és arra valo nézve. sok lisztet küldvén a tábora kételenségböl, görögi hamiságbol. a lisztet meg elegyitették oltatlan mészel, és a még atáboron azt észre vették, addig sok ezer. meg holt; csak fele érkezvén az el indult hadnak a szent földre, annak felét a betegség, és az ellenség, elfogyasztotta., a mely kevés rész azután meg maradot. annak viszá kelletet térni, és abbol is kevés látta meg hazáját, és még keveseb házát, de mind ennyi szerencsetlenség. és veszedelem után is, a fiak el felejtvén. az apjok veszedelmeket,. amidön hadat gyüjtöttek. csak elég találkozot a ki el ment, ugy tettzik hogy leg utolszor. szent lajos franczia királyal ment sok had aszent földre, mert utánna. meg kezdet hülni mindenekben. a szarándoki buzgoság, ezt a jó királyt is meg verték. és magát rabul fogták. alexandriánál. ket testvér öttsit el vesztette., de a király mind magát. mind avéle rabságban esetteket. csak hamar
(I. Törökországi levelek: 147)