voltunk. jol meg itattuk a hertzegünket, de azt nem poháronként kel innya, hanem sellegenként, ugy annyira. hogy aki harmad napig. vagy negyven. ejtel vizet a hasában tölthet., annak már nincsen szüksége. a hipocrátes orvoságira, avalo hogy a mi hertzegünk annyit nem ivut. de az ollyan orvoságra nincsen szüksége. és a nyavalyályát, a barát tánczal. kel orvosolni, nincsen is joborvoság annál, mert a mind atestnek mind a léleknek használ, se szeb táncz annál nincsen, némely historicusok ugyan azt mondgyák hogy a meny aszszony táncza, vigabb. kéd tudgya jobban mint én, azt irod hirül nénékám, hogy a franczia királynénak. még eddig nem volt gyermeke. hanem most lett két leánya egyszers mind, akezdet elég bövséges, de inkáb akarták volna. ha fiun kezdette volna, de az a jo áitatos királyné. a fiura is ki szerzi az engedelmet; ugy is akirályok leányinál. nincsen boldogtalanab, ha hat közül egyet el adnak., a többinek. valamely klastromban kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahoz aklastromhoz. nem mesze. két nagy klastroma vagyon a barátoknak. és mindenik klastromban a fejdelem aszszony parancsol; ö visel reájok gondot, ö tölle függenek egészen, aki ezeket a klastromokot fundálta. a kedvezet az aszszonyoknak; de mit mondgyak. mert. azt tarttyák. sokan., hogy a mikor aszszony uralkodik valamely országban, az az ország. abban az idöben mindenkor szerencsés, micsoda okát adgyák ennek. azt azokát, hogy rend szerént. az aszszonyok a férfiak tanácsokot követik, a királyok, fejdelmek. pedig. az aszszonyokét. azt láttyuk. hogy az Isten meg engedte azt, hogy a népit. aszszony igazgassa, a hadakozásra, ö adot parancsolatot. törvényt ö tet a nép közöt. egy fejdelemnek. ez a két dolog aleg nagyob hivatallya, nézük ángliában., mindenkor jol igazgattak akirálynék. ersébet királyné. igen nagy királynéjok volt, még nagyob lett volna, ha két dologal meg nem homályositotta volna. uralkodását, ha a nényit. vagy öttse aszszonyát., ollyan ártatlanul meg nem ölette volna, akinek a leg nagyob vétke. a szépsége volt, a királyné azért gyülölte,. ez az ersébet. adot talám tiz fejdelemnek szót. hogy hozájok megyen. soha egyhez sem ment.

(I. Törökországi levelek: 153)


Előző oldal | Következő oldal