ugyan ó leányul holt meg, de a.mi nevetésre valo, meg a.pápának is izent hogy hozája. megyen, ha el veszi, a.második dolog pedig a. hogy igen a.vallás dolgában ártotta magát, és magát fönek tette, és mint hogy a.pompát. és a.Ceremoniát. igen szerette, a.ért a.papi öltözeteket meg tartatta, a.ért is szokta volt mondani. hogy a.kalvénista vallás, igen mezitelen vallás. minden idöbéli példákbol. láttyuk hogy a. a.zszonyok a.kalmatosok. a. ország igazgatására, de a.füstölö, éppen nem a.kezekben valo. a.t a.kérdést teszi kéd töllem, hogy hol kezdették. meg vakarni a.lovakot. a.t édes néném, romában kezdették, én a.t kérdem, hogy mikor a.asztották fel. a.leg elsö a.zszonyt párisban.. de hogy a.asztáson ne végezem a.levelemet. a.t irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük a.átor fát. egy nehány nap mulva, és innét három mély földnire táborban szállunk, a.pedig mind a.ra valo, hogy a.hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene, bizony nekemis jo egésséget édes néném. nem tudom mikor irhatok, se a.t nem tudom mikor vehetem a.kéd levelét. emind sok nem tudom. de a.t tudom hogy senki ugy nem szereti kédet mint ego
rodoszto. 8 9bris 1727
polatéti. édes néném. a.t igen szükséges kédnek tudni, hogy a.kéd kedvesen irt levelét igen kedvesen vettem. egy kevesé a.evél igen kurta volt. de mit tehetünk rolla, a.alo hogy én a.oz nem szokhatom., de a. ollyant. némelykor, láttatlanná kel tenni. és meg bocsatani a.étket, és reménleni, hogy a. ollyan szokásban nem mégyen. mi egy nehány naptol fogvást. a.táborbol viszá jöttünk, a.ol. is sok veres foglyoknak kellete meg halni, a.ortázo nyulakot. pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy a. ellenség már quartélyban kezd szállani. a.ért mi is bé szállottunk a.magunkéban. de ha igazat kel mondani., nem egyéb volt a. oka., hanem. a. esö hajtot bé bennünket, a.inek is már egy nehányszor meg köszöntem jó a.arattyát, mert a.ö vizes ereje nélkül. talám a. egész telet, sátor
(I. Törökországi levelek: 154)