meg kérésit. és akor adgyanak. esöt. vagy tiszta idöt a mikor ö kivánnya. és az ö kivánsága szerént járjon az idö az ö földén, az istenek azö kivánságát neki meg engedték, a mikor esöt kért. abuzájára., esö let. a midön jo idöt, jó idö let. de ugy történt. hogy aratáskor. sokal keveseb gabonája volt mint másoknak; azért panaszolkodni kezdet, de az istenek azt felelték neki, hogy maga a vétkes. mert nem hadta a természetre dolgát. valamint mások. és míert kivánt bölcseb lenni az isteneknél. a kik is tudgyák. mind az esönek. mind a jó idönek idejét. a vallás arra tanyit minket, hogy az Isten. vezéreli az országokot: ö emeli fel egyikét, és ö veti rabság alá a másikot. ö keneti fel. mind a jó. mind a rosz fejdelmeket. illyen példával tele a sz. irás, nem szabad tehát. egy embernek, nem is lehet. abban változást tenni, édes nénem gyakorta irok predikáciot. nincsen egyéb dolgom, le kel irnom a már haszontalan gondolatimot. mivel mi ollyanok vagyunk. mint avizben eset ember, akinek mind addig kel vergödni. és minden ághoz kapni. még ki nem szabadul. vagy el nem vész. mert arrol gondolkodni hogy eset oda. a bolondság volna, a valo hogy még eddig minden ágg a kezünkben szakadot. mert nem az Isten segittségihez kaptunk. de azt is el mondhatni talám, hogy az Isten egynehány ember kedviért. az ö közönségesen valo rendelésit meg nem változtattya., csak uszszunk hát edes néném a még lehet. csak azt bánom hogy a virágbol most minden orán kóró leszen. és akórót nem szokták a füzö mellé tenni, de én aki egész életemben bujdostam. és végtire 16 esztendös koromban a házamot el hadtam. a bizonyos hogy a szabadság keresés az elmémben akor nem volt, és ha eddig tart bujdosásom. az igaz hogy az uramhoz valo vak szeretetem okozta, így mondhatni természet szerént. de keresztenyi modon szolván. Isten rendelése. és meg kel csokolni a veszöt. a melyel ostoroz. többet már nem tudok irni. itt semmi ujság nincsen. hanem csak a nagy unadalmas óság. föképpen télben, mind azon által arra kérem kédet. vigyázon kéd az egésségre. én pedig maradok aki ma regel voltam
P. S. az leg elsö aszszonyt franczia országban 1449-ben akasztották
(I. Törökországi levelek: 156)