veje volt, a kutyák ették meg atestét., holot. ö egy nehány ezer tallér erö temetöt csináltatot volt magának.
azt meg vallom kédnek. hogy mi itt tartottunk. és gondolhattuk. hogy itt is lehet zenebona. és predálás. vigyáztunk is éttzakákon, de itt minden oly csendeségben volt. mint ha csak álom lett volna a rebellio, nem hinné azt el aki nem tudná., hogy a rébellioban is micsoda rendet tartanak, és hogy ahozképest. micsoda kevés károk vannak. mert ugyan is ki gondolhatná. hogy ollyankor nagy predálás ne legyen., a sok boltokot fel verhetnék, a császár kincs tartojára rea mehetnének. de nem, mert a tárház. a hol szoktak mindeneknek fizetni, nekünk is. ugy nyitva állot mint az elöt.
minek elötte el végezem ezt a levelet, jó kédnek azt is meg tudni hogy, a birodalomban a szokás, hogy acsászárok változásakor., mindenik jancsárnak. hó pénzit napjában egy pénzel meg szaporittyák, ás azon kivül, mindenik jancsárnak 15 taller, (baxis) az az áldomás adatik, mostanában hogy ki adták. ment 5000 erszény pénzre, tudgya kéd. egy erszény, ött száz tallér, nekünk. fele elég volna. jó éttzakát édes néném. a császáral almodgyék kéd.
Rodosto 27 9bris. 1730.
Edes néném, a komediának még vége nincsen, meg is kel fizetni a komediásokot. ma hozák hirit. hogy Constancinápolyban 25 napján ennek a holnapnak, a CSászár a rébelliseket meg ölette, a mely illyen formában ment végben, halgassa kéd. rébellisné félelemel. mert semmit elnem veszek belölle. se hozá nem teszek.
Az utolso levelemnek, utolso résziben valo utolso végin. meg láthatta a füleivel., hogy micsoda formán lön vége. a rébellionak. és hogy mint akará az uj császár el oltani atüzet. a melyet pátrona gerjesztet vala fel. és a melyet ha külsö képen mint egy el oltotta volnais., de belsö képen, mind ez mái napig, pátrona szüntelen gerjeszté. mivel az ö kivánsági., minden nap. sok féle képen szaporodának.
(I. Törökországi levelek: 167)