meg menthetne a veszedelemtöl, hogy. ha lehetne arra adni magamot, hogy el Veszeselek., és ha lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy marcus antonius kételkednék beszédiben, azonnal, egy halálra valo rabot hozata fel a tömlöczböl. és meg itatván véle. a pohárban lévö bórt: mindgyárt meg hala. elöttök. igy meg gyogyitani valakit, a gyanakodásbol. és a hihetetlenségböl, az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát. elö. az irigységröl is. egy franczia királynak, aki még uj vala királyságában., hizelkedésböl. az udvariak mindenkor csak azt hozák elö. hogy az elöbbeni királynak idejében. mennyi sok szomoruságot és bántodást vett volna. azon király tiszteitöl, azért meg lehetne most rajtok ki mutatni boszuját, erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király., hogy vinnék irásban. eleiben; az elöbbeni király udvarában lévö tiszteknek neveket; azt csak hamar bé adák nagy örömel, akirály kezében vévén a laistromot; sokaknak a neveket meg jedczé egy keresztel, és azután el zárá a laistromot., az udvariak azt látván. nagy vigasságal gondolák. hogy azok, akiknek nevek meg vagyon jegyezve keresztel, hogy már azok el veszet emberek. nagy örömökben, azt sem várhaták hogy mit fog végezni irántok a király, hanem még elöre ki hirdeték. hogy a király mint tett volna keresztet a nevekre., ehirre valo nézve. sokan, a kiknek nevek meg volt jegyezve keresztel. meg ijedenek és csak titkon más országokban szaladának, vagy az országban el rejték magokot. a király meg tudván okát azudvartol valo el szaladásoknak. mindenek hallottára, és csudájára. ezeket a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el udvaromtol. nem tudtaké azt. hogy a kereszt bizonysága a jutalomnak. és hogy a kereszt erdeme által, avétkek el töröltettek. azután meg parancsolá, hogy mindeneket hinának viszá. és midön mindenek viszá jöttek volna. mindenikét meg hagyá tiszttségiben., ez ollyan szép dolog volt. a micsodás rut az irigység, azért nem is beszéllek már többet felölle, hanem azt mondom, hogy itt meleg idök járnak, ebben a holnapban, csak kéttszer ha tüzet csináltattam, azt kérdik kédtöl, melyik szeret jobban, azé a ki egy jó akarojátol el nem bucsuzik, vagy az, aki bucsuzva megyen el? Isten áldásával érjed, és tölsd el édes néném az uj esztendöt; hát uj szivet ne kivánnyunké egymásnak., mert amint szerettyük egymást, amiénk már egészen meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban, a
(I. Törökországi levelek: 177)