basa gondolá. hogy talám. kedvet nyerne véle. ha a császár fiának adná. sulimánnak, aki is ollyan hires vala. az attya halála után, sulimán. igen kedvesen vévé azajándékot., és mivel hogy. egy idösü volt véle. minden mulattságában. ibrahim ót volt, és oly igen meg szereté. hogy csak ibrahimal. kiváná szolgáltatni magát. a ki is azt észre vévén. kivánt élni ajo alkalmatoságal, de nem roszra fordittá, hanem arra. hogy jó akarokot csinálna, és a szegényeknek szolgálna. solimán, akiben valoságos fejdelmi termeszet volt; örömel látá benne azt a nemes szivet. és annál inkáb becsülé és szereté, és mindeniknek nagy jelit adá mihent császárá lön. mert ibrahimot kapicsi pasává tevé. és egy kevés idö mulva., a jancsárok fő agájává,
ibrahim látván sebeségel valo elömenetelét, tarta szerencséjinek álhatatlanságátol, gyakran jut vala eszében, aportán lévö nagy uraknak szerencsétlenségek. és azoknak keserves halálok. elméjében szomoru gondolatokot okozának. annyira hogy, szomoru gondolatok szállák meg elméjit, és egyszers mind el hagyá. azta jo kedvit. amely sokszor tettzet sulimánnak, aztot észre vévén és szeretvén valoságal, kérdezni kezdé annak okát, ibrahim, azt meg vallá igazán, mondván. hogy azö szomoruságának azoka., nem egyéb volna, hanem meg gondolván. hozzája valo nagy kegyelmességit. ö attol tart., hogy aza kegyesség, irigyeket, és ellenségeket fog támasztani ellene, akik ö ellene árulkodván. abban a keserves állapotban ejtik. a melyben már estenek sok nagy urak., és hogy végtire ö is ollyan utálatos halálal vész el, valamint azok. ez a félelem szüntelen elméjiben lévén néki, azon kéri, hogy csak modgyával valo joval legyen hozája., a melyel, közönségesen valo rendben töltthesse. csendességben., és békeségben életét., mivel az aláb valo rendben is, meg mutathattya. hozzája valo kegyességit, szintén ugy, mint abban a nagy rendben, a melyben tette ötet, sulimán halván. ezeket az okos beszédeket, meg esék szive rajta, és meg dicséré. jo természetit., nem is akarván el mulatni semmit is, a mi meg vigasztalhatná., erös esküvésel fogadá néki. hogy soha életihez nem nyulna, mind addig valamég ö élni fog. akármely ók. vihetné is arra.
ibrahim illyen nagy igéretre valo nézve. meg vigasztalodván, annál is nagyob buzgoságal kezdé szolgálni. solimán., pedig, hogy még nagyob jelit adhassa neki., benne valo hitelének. fö vezérré
(I. Törökországi levelek: 179)